Amikor elkezdtem a könyvet némi ellenszenv volt bennem az egyik főszereplő miatt, aki történetesen meleg. De ezen túlléptem, elolvastam, és még az említett srácot is megkedveltem a végére.

Nem egy tipikus regény, bár kétségtelenül szappanoperaszerű, és könnyen olvasható. 

Közel 400 oldalon keresztül követhetjük a Vénusz lakóinak életét, nehézségeiket, amiket sokszor a Mars lakók okoznak - na nem, nem azok a zöldek, véletlenül sem egy fantasyról van szó -, sok általános igazsággal találkozhatunk, felismerhetjük it-ott saját életünk darabkáit, saját problémáinkat is. A könyv nyelvezete fiatalos, lendületes, időnként trágár, de talán pont ez adja meg neki azt a lendületet, a mindennapiasságot, ez hiteti el az olvasókkal, hogy akikről szól, azok is átlag emberek.

Sajnos már nem tudtam elválasztani a tanulmányaimat a könyvtől, így minden márka név, vagy budapesti szórakozóhely...stb megnevezése szinte reklámnak tűnt, pláne az agykontrollos rész, Domján Lacival. =) De ez nyilván csak nálam jelentkezik.

Aki hülyeségnek találja az ezoterikus dolgokat, meg az agykontrollt, és egyéb ilyeneket, az lehet a falra fog mászni helyenként a könyvtől, nekem viszont ez is tetszett benne. Meg a besti-tanácsok, a hogyan tartsuk meg a pasit, és egyéb ilyenek, bár őszintén szólva nem tudom, hogy a valóságban működhetnek-e ezek. :D

Összességében nagyon élveztem, sokat lehet rajta nevetni... Hmm... és igen... a végét lezáratlannak találtam, szóval tippem szerint lesz folytatása. És ha lesz, akkor én azt is beszerzem, ez az, ami biztos.

Szívesen ajánlom ezt a könyvet, persze kizárólag mint szórakoztató irodalmat. =)

Ha kategorizálnom kellene, akkor egyértelműen amolyan romantikus regény, de nem a legcsöpögősebb fajtából.

Fősőhünk, Lexi autóbalesetet szenved, és amikor magához tér, kiderül részleges emlékezetkiesése van, nem emlékszik utolsó három évére. 

Azon három évre, ami alatt teljesen megváltozott. Külsőleg, de nagyon úgy néz ki, hogy belsőleg is. 

Sokan igyekeznek hasznot húzni a helyzetéből, néhány szín hülyének nézik, mások nem hisznek neki, és sokáig tart, mire megrteti az emberekkel, valóban nem emlékszik.Az emlékeit pedig alig lehet összerakni. A környezete időnként nem, vagy csak fél igazságokat közöl, sokan jelentéktelen pletykákkal fárasztják....
És ha mindez nem lenne elegendő még egy régi énjétől teljesen idegen életvitelbe is bele kellene szoknia.

Nekem azt hiszem maga a kirakós játék része tetszett a leginkább. Végig rejtély marad az olvasó előtt is az utolsó három év, persze itt-ott akad némi sejtetés, de semmi konkért, szinte a könyv legvégéig. Talán ezért tehető le olyan nehezen. Mert kíváncsi az olvasó, ahogy a főhős is, hogy mitől is lett a "jóféle ételektől bodlog" lányból törtető karrierista. 

Az, hogy főhősünk visszanyeri-e az emlékezetét teljesen, maradjon titok. :) Szerintem pörgős kis könyv, megéri elolvasni, ha az embernek van egy-két feleleges estéje. Kb annyi idő a maga 350 oldalával. 

Kicsit lassan haladtam a 300 oldalas naplószerű könyvvel, nem egy könnyed, csajos regényről van ugyanis szó.  

Ha néhány szóval kellene jellemeznem, akkor: helyenként közönséges, megbotránkoztató, de sok igazságot tartalamzó, elgondolkodtató. De nem tartom még kéesnek a társadalom nagy részét arra, ogy befogadja.

Az írónő egy olyan témát feszeget a könyvében, ami manapság még tabunak számít. Pontosabban két ilyen témát. Az egyik a kitartott nő, vagy ahogy mifelénk mondani szokták inkább, luxuskurvák ... Illetve, hogy a monogámia mennyire jó, vagy nem jó, mennyire értelmes, nem értelmes.

Mindenképp azt kell mondanom, ez a könyv csak olyanoknak lehet megfelelő olvasmány, akik kellően nyitottak, vagy a kelleténél jobban, akik nem alkalmazzák a strucc-politikát, és nem botránkoznak meg az írónő időnként igen közönséges stílusán.

Nekem a maga műfajában tetszett a könyv, habár nem ehhez a stílushoz vagyok szokva. De a maga nemében kiemelkedőnek találom, úgy érzem, hogy lehet kapni ettől a könyvtől. Ha az ember nem is feltétlenül ért egyet, de legbelül talán képes végiggndolni dolgokat, nem csak a párkapcsolatokat illetően, hanem az előítéletek terén is. Voltak érdekes dolgok az elején, azzal kapcsoaltban, hogy az embernek önmagával szemben is le kell győznie az előítéleteit. 

Engem elgondolkodtatott. Nem bántam meg a rá áldozott időt.